mi tagadás még én ezt soha sem csináltam,bocsánat 1x megpróbáltam,de a családomnak nem nyerte el a tetszését.....hát istenem fínyás egy családom van:-)))))
de most íme itt a leírása ennek az igazán "kalória szegény"ételnek,amit akár önállóan,de minden esetre bizonyos mártogatóssal,vagy pörkölt mellé köretnek ajánlanék
Hozzávalók
1 kg burgonya +
1-2 fej vöröshagyma +
finomliszt (ahogy szükséges) +
fűszer (só, őrölt fekete bors) +
étolaj a sütéshez +
Elkészítés
>>A krumplit meghámozzuk, nyersen lereszeljük (minél finomabbra, annál jobb), majd ugyanígy teszünk a hagymával is (ha valaki akarja, a hagymát apróra vágva is beleteheti).
>>Bátran sózzuk-borsozzuk (személyes tapasztalatom szerint nagyjából 2x annyit kell használni, mint amit első érzésre még normálisnak tartanánk :-) ), majd az egészet jól összekeverjük.
>>Végül kanalanként annyi lisztet dolgozunk hozzá, hogy sűrű, valamelyest formázható masszát kapjunk (ez általában 4-8 kanalat jelent, a krumpli és a hagyma nedvességtartalmától függően).
>>Egy serpenyőben olajat hevítünk, majd mikor már forró, két kanál segítségével megformázzuk és beleszaggatjuk a keveréket (lehetőleg erősen ellapított, ovális pogácsákat próbáljunk formázni, hamarabb sül, és jobban mutat).
>>Mindkét felüket aranybarnára sütjük, majd kivesszük, lecsepegtetjük, és konyhai kéztörlőn leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot.
>> Forrón, vagy hidegen is isteni, én leginkább fokhagymás, borsos tejföllel szoktam kínálni (nekem így autentikus), de ismerek olyat is, aki a sweet chili szószra esküszik.
a leírást köszönöm ,Tchoepi-nek
Lepcsánkát vagy tócsnit kér a vendég?
A lepcsánka népszerű étel, amolyan újra felfedezés a konyhában. Ezt az is bizonyítja, hogy egyre gyakrabban bukkan fel különböző fesztiválokon a lángos mellett alternatívaként. Az éttermek pedig magasabb rangra emelik a népi ételt: leggyakrabban köretként kínálják, a Paripa Csárdában azonban megkóstolhatjuk meleg előételként a klasszikus változatot: a ropogós lepcsánkát fokhagymás tejföllel. Ha pedig mégis a köretre szavazunk, akkor sem járunk pórul: az étlap kínálatában szerepel a roston sült jércemell lepcsánkával, ropogós párolt zöldségekkel és a ropogós kacsacomb lepcsánkával, párolt káposztával, törtburgonyával.
Nézzük meg hát egy kicsit közelebbről, mi okozza a lepcsánka sikerét?
A magyar konyha híres arról, hogy leleményes, és kevés alapanyagból is változatos ételeket tud készíteni. A dolog onnan ered, hogy a vidéki ember, aki saját magának termelte alapanyagait, csak abból tudott alkotni, ami éppen a kamrában akadt. Kevésből kellett sokfélét főzni, így néhány alapanyagnak – főként zöldségeknek – számtalan elkészítési módja született.
Legismertebb elnevezés a tócsni, de ugyanazt az ételt takarja a tócsi, cicege, berét, görhöny, gánica, macok, lapotya, cicedli és krumpliprósza is.
Az egyik legsokoldalúbb termény a burgonya, amely Európában nem őshonos növény: a 16. században került át Dél-Amerikából. Az elterjedés igencsak lassú volt: mint minden újdonságot, az emberek ezt is gyanakodva fogadták: eleinte nem tudták, a levelét, virágát, szárát egyék-e meg, és mire kiderült, hogy tulajdonképpen a gumója ízletes, már sokaknak elment a kedve az ehetetlen részek kóstolásától. Ám a szükség törvényt bont: elég néhány rossz termés a gabonából, és az ember máris nyitottabb lesz. Az éhség pedig a burgonyának kedvezett, amely egyre népszerűbbé vált minden társadalmi rétegben. Magyarországon ez igen későn következett be: 1770 környékén kezdték termeszteni a Felvidéken, és legalább 40-50 évbe telt, amíg valóban elterjedt.
Bizonyára mindenki fel tudna sorolni legalább tíz ételt kapásból, ami a magyar konyha remeke, és burgonya szükségeltetik hozzá, legyen az leves (burgonyaleves paprikásan, vagy tejfölösen, savanyúan vagy tárkonyosan), főétel (krumplis tészta – avagy gránátos kocka, rakott krumpli, krumplifőzelék), desszert (szilvás gombóc, nudli), vagy egyéb fogás (krumplis pogácsa, töltött burgonya). És még mindig nem említettük talán legnépszerűbb felhasználási módját köretként – amelynek szintén ezernyi változata van az illatos petrezselymes újburgonyától kezdve a ropogós sült krumpliig.
Talán leginkább a köretekhez sorolható az, amit Debrecenben és környékén lepcsánkának hívnak, de ez korántsem az egyetlen neve a nyers reszelt burgonyából készült ételnek. Legismertebb elnevezés a tócsni, de ugyanazt az ételt takarja a tócsi, cicege, berét, görhöny, gánica, macok, lapotya, cicedli és krumpliprósza is. Illetve az túlzás, hogy ugyanazt – hiszen ahány ház, ahány vidék, annyiféleképpen készítik.
Természetesen az alap ugyanaz: nyers reszelt burgonya, liszt és tojás, olajban vagy zsírban kisütve. (A főtt, reszelt burgonyából készült változatot már rösztinek hívják, és Svájcból származik!) Ami változik, az az arányok és a fűszerezés. A sokféleség annak köszönhető, hogy burgonya minden háztartásban akadt, sokáig eltartható volt, az alapreceptet pedig attól függően egészítették ki, ízesítették, hogy éppen mi volt otthon a kamrában. A legtöbben a fokhagymára esküsznek, és tejföllel kínálják. Kerülhet még bele vöröshagyma, tej, apróra vágott gomba, zöld fűszerek. A feltétek tekintetében pedig tényleg csak a kreativitás szab határt.
A lepcsánka tehát méltán népszerű, hisz az ezernyi változat közül valamelyikkel már egészen biztosan találkozott mindenki. Sokféleképpen készíthető, laktató fogás – és ugyan, ki tudna ellenállni a ropogósra sült burgonya-lepénynek? Rendeljük tehát bátran, ha megkívánjuk. A pincéreket pedig tesztelhetjük, vajon hányféle elnevezését ismerik ételünknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése